Falánkság mint főbűn

Sokaknak ismerős az alaphelyzet: hirtelen rájuk tör a habzsolás, falási roham, torkoskodás vagy zabálás.

A táplálkozással összefüggő modern kórképek sora vég nélkül folytatható. A „BED" angolul „binge eating disorder" vagyis a falási zavart, alig néhány éve emlegetik önálló kórképként. Pedig az anorexiától és bulimiától jóval több személyt érint. Kevesen tudják, hogy Euagriosz Pontikosz görög szerzetes által kidolgozott hét főbűn listáján, az egyik legnagyobb bűn a torkosság. Ez magába foglalja a mértéktelen ivást, evést és túlzásba vitt mohóságot. Maga a falánkság nem más, mint az ivás vagy evés ellenőrizhetetlen, nem kordában tartott vágya. Petre de Vries angol író szerint, a torkosság egyfajta belső rendellenességnek tekinthető, ami minden esetben jelzésértékű: arra figyelmeztet, hogy valamilyen probléma „felzabál, felemészt" bennünket.

A torkosság és a mértéktelen falánkság minden esetben pótcselekvésként szolgál, ami függőséghez vezet. Abban az esetben, ha a személy életében lelki üresség támad, ezt a hiányérzetet étellel vagy itallal igyekszik pótolni. Egyfajta szeretet-adag utánpótlásra van szüksége, ami az önbizalom hiányából is fakadhat. A „habzsoló személyiség" mohó, mértéktelen és mindenre kiterjedő élvezeti és birtoklási vággyal rendelkezik. A habzsolást emberi gyengeségként tartják számon, aminek hátterében zsugoriság, haszonlesés és az élvezhető javak - jelen esetben a táplálék - felhalmozását jelenti. Mindez nem jelenti azt, hogy az evést nem szabad élvezni, mindössze arról van szó, hogy a mindennapi táplálkozás ne csapjon át lakmározásba, gyomortömésbe. Tartsunk szem előtt egy egészséges mércét!

A torkosság belső rendellenességnek tekinthető, ami minden esetben jelzésértékű